Kétely

2009. 08. 21. 13:18

9,5/10, DVD, filmek

Kétely
(Doubt – 2008)

Van néhány téma, amelyhez hozzányúlva nagy kockázatot lehet vállalni. A pedofília is egy ezek közül, azonban ahelyett, hogy egyszerű klisékbe merülve unatkoznánk, vagy szívszorítóan őszinte filmet tárnának elénk, egy teljesen élvezhető drámát kapunk. John Patrick Stanley saját színdarabjából készített filmet, amely úgy nyúl a témához, hogy ki se mondja.

A ‘60-as években egy egyházi iskolában még nem kezdÅ‘dött el a világiasodás. Az iskola vezetÅ‘je, Aloysius nÅ‘vér hűen ragaszkodik a régi erkölcshöz, a régi szabályokhoz, és egyáltalán a szigorhoz, a fegyelemhez és a félelem eszközéhez. Ezzel szemben áll Flynn atya, aki némileg könnyedebb, barátságosabb erkölcsi normákat vezetne be.

Ebbe a két tűz közé lép be Donald Miller, az iskola első néger tanítványa, aki iránt túlzott személyes érdeklődést mutat a pap. Mikor James nővér megosztja az észrevételeit az igazgatónővel, az minden erejével az atya bűnösségét akarja igazolni.

Az egész film kevéske eseménye a dialógusokra épít. A párbeszédek nagyszerűsége, s James nővér személye, aki egyszerre próbál hinni mind a két félnek,  remekül megteremti a feszültséggel teli légkört. A karakterek erélyessége és ereje állandóan jelen van a történetben, s ez adja a hangulatot.

A szomorkás hangulatban kimondott igazságok, a mély tartalommal kevert egyszerű mondatok, a szülők viselkedése rádöbbentenek a bűnök súlyára, a komoly dolgok igazi valójára. A nyílt pillanatokban előadott érzések és a két fél közötti konfliktus fokozatosan elősegíti a hangulat megteremtését, és a  film megértését.

Lassan már közhely lesz dicsérni a színészeket, de az Oscar-jelölt filmek nagy előnye a remek színészi gárda. Meryl Streep és Philip Seymour Hoffman játéka adja a film alapkövét, de Amy Adams drámai szerepe hasonlóan lenyűgözött. A hölgy egyre jobb lesz, s ha egy ilyen szereppel elbírt, akkor még elfelejtjük gyengébb pillanatait is.

Az operatőri munkát is ki kellene emelnem, mert Roger Deakins most is nagyot alkotott. Howard Shore zenei munkája szintén kiemelendő, a dallamok, az egyházi és világi zene keverése remekül sikerült.

Erről a filmről -is- nehéz beszélnem, mert a drámai légkör ereje ebben a filmben nyílvánul meg igazán. Szenzációs színészek, és a téma megfelelő kibontása. 9,5/10.