2009 február hónap bejegyzései
Eoin Colfer – Artemis Fowl
2009. 02. 28. 15:58
6,5/10, fantasy, könyvek
Leszel az első hozzászóló?
Eoin Colfer – Artemis Fowl
(Eoin Colfer – Artemis Fowl)
A kedvenc fantasy könyveim között van számon tartva az első Artemis Fowl rész, vagyis a Tündérekkel életre-halálra alcímet viselő mű. Egy zseniális fiúról szól, aki talán a kedvenc bűnözőm, de minden alattomossága és őrült ötlete ellenére érző lény. Helyszín a Föld, azonban egy kicsit más a helyzet. A föld alatt tündérek élnek és próbálják a létezésüket eltitkolni az emberek elől.
Persze ez nem olyan egyszerű, főleg ha Artemis is belekeveredik. Artemis Fowl ugyanis egy tizenkét éves fiú, akinek az édesapja eltűnt, s emiatt az édesanyja kissé (illetve nagyon) megzavarodott. A fiú egy új vállalkozásba kezd, hogy feltöltse a családi kincstárat. Elrabol egy tündért, konkrétan Pinduri Berkenye századost, aki éppen a TÜNdefi egység jobb napokat is látott tagja.
A tündérek fegyverekkel és varázserővel harcolnak. Azonban onnantól, hogy Artemis váltságdíjat követel a századosért, a dolgok kicsit összezavarodtak. A könyv további szereplője, Artemis személyi testőre, Butler, illetve a testőr húga, Juliet. Feltűnik még Gyökér Gyulus, a TÜNdefi parancsnoka, Szájlapáti Tőzeg, egy egész ügyes kleptomán törpe,valamint az egység technikai vezetője, Kisgebe.
Fura fantasy ez, rengeteg humorral, egy zseniális tervvel, kellemes szereplőkkel. Nem igazán tudnám elmondani, hogy miért jó olvasni, csak egyszerűen jó. A humor, a fantasy, Artemis zsenialitása és a tündérekről szóló ismeretek valahogy megfelelő kombinációját alkotják egy regénynek.
Meglehetősen fiatal korosztálynak (értsd: 10-13 év) lett megírva, ettől függetlenül élvezhető idősebbeknek is. A karakterek persze sok vizet nem zavarnak, leginkább a humor miatt lettek kitalálva, az egyetlen, akit kicsit jobban megismerünk, a fiatal, zseniális gyerek, Artemis, aki ugyan a család vezetője egy időre, és majdnem fajközi háborút idéz elő, ettől függetlenül érzelmes lény, aki a lelke mélyén csak egy gyerek. Persze szándékosan keményíti magát, és elnyomja a gyerek mivoltát, azonban ő sem több egy kiskamasznál.
Talán még kicsit jobban megismerjük Butlert, aki hűséges szolgája a Fowl családnak, emellett rendkívül jó harcos, de ugyanúgy félti a húgát, mint a normális emberek. A fordításra különösebb panaszom csak a nevek miatt van, hiszen szerintem túl lőttek a célon. Kisgebe, Sas Pondró, Tőzeg és Gyökér Gyulus? Nekem ez már túlzottan is gyerekes, de ettől még ugyanúgy lehet élvezni az érdekes történetet és a humort.
Kellemes, gyerekeknek szóló fantasy, Artemis Fowl személyével, sok humorral, és tündérekkel. Kicsit többet akartam adni, de időközben valahogy elbizonytalanodtam. Túlságosan is gyerekes, ha a regényt mondjuk 15-18 évesekre írták volna, határozottan jobb lenne. Így sem rossz, sőt… 6,5/10. Végülis egyszerre elolvastam a könyvet, pedig ilyet ritkán szoktam. Meg mondjuk most másodjára olvastam, és az élmény nem csökkent.
Oscar-gála 2009
2009. 02. 25. 15:09
toplista - djíak
Leszel az első hozzászóló?
Oscar-gála 2009
Mondanom sem kell, hiszen mindenhol szó van róla, hogy idén is megrendezték az Oscar-díj átadást, és ez már a 81. alkalom volt. A legtöbb jelölést a Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button) kapta, összesen 13-at, majd utána a Gettó milliomos (Slumdog Millionaire) 10 jelöléssel. Győztesnek az utóbbit lehet hirdetni, hiszen a 10 jelölésből 8-at díjra is váltott, s szerintem ez kicsit túl sok is. A díjkiosztáson kívül minden évben elmaradhatatlan a remek show, és parádé, s idén ugyan kissé visszafogott, de még elég szép volt a műsor.
Tovább a teljes cikkre, amely már spoileres lehet »
Bordélyház – 1. évad
2009. 02. 24. 14:52
7,5/10, sorozatok, spoiler, évadkritika
Leszel az első hozzászóló?
Bordélyház – 1. évad
(Satisfaction)
Azt hiszem újabb sorozat került fel a kedvenceim listájára, ugyanis ez is nagyon kellemes sorozat. Rendkívül hangulatos, drámai Showtime produkció. Sikerült megtalálniuk a megfelelő koncepciót, és a negyedik rész után már megfelelő minőségben és hangulattal sikerült elkészíteni a sorozatot.
Tovább a teljes cikkre, amely már spoileres lehet »
Philip Pullman – Rubin és füst
2009. 02. 22. 19:13
6/10, krimi, könyvek
Leszel az első hozzászóló?
Philip Pullman – Rubin és füst
(Philip Pullman – The Ruby in the Smoke)
Egy újabb krimi, ezúttal is egy fiatalról szól, azonban most egy lányé a főszerep. A fiatal Sally Lockhart első kalandja, némi rejtéllyel és izgalommal, kellemes karakterekkel, humorral és Pullman lenyűgöző stílusával. A viktoriánus hangulat, az érdekes történet, a krimis nyomozás mellé párosul a remek írói stílus, ami lehet, hogy a fordításnak köszönhető. A humor, a fordulatok és a hangulat elég hasonló, mint az Úr sötét anyagai trilógiában, bár arról még nem írtam.
Tehát ez a sorozat még csak most kezdődik, s inkább bevezető résznek tűnik, mint igazi kalandos kriminek. Persze ez is jó, csak a szereplők megismerése és a múlt böngészése engem annyira nem nyert meg. A 16 éves Sally Lockhart édesapja meghalt egy borzalmas hajótörés alatt, s Sally magára marad. Egy elég utálatos rokona neveli nem túl boldogan, de a lány élete nem túl jó. Azonban mikor megérkezik a levél, s Sally az édesapja után kezd kérdezősködni, valahogy minden a fejére áll.
Megismerkedik a vállalatnál dolgozó fiatal Jimmel, illetve a fényképésszel, Frederick Gorlanddal, az ő húgával Rosával, illetve még néhány érdekes karakterrel. Bár a karaktereknél túl sok felépítés nem volt, de megelégedhetünk ennyivel. A történet általában izgalmas, bár kisebb unalmak voltak benne, de mégis élvezhető maradt. Egyre több minden derül ki Sally édesapjáról, és a múltjukról, egy különös rubinról, valamint a borzalmas ópiumról.
Elég gyorsan olvasható mű, könnyed olvasmány, nem túl sok mélyet tartalmaz, inkább csak olyan egyszerű, mezei, fiatal krimi. Jól lehet rajta szórakozni, s mikor minden összeáll, boldogan tapsolhatunk. Nem mondom, hogy közhelyes, mert olyan is kiderül, amire nem számítottunk, de sajnos ez nem volt eléggé felépítve, és valahogy minden olyan súlytalannak tűnik.
Nem mondom, hogy rossz. Egy évezhető, könnyed krimi, némi izgalommal és nyomozással. Folytatni szeretném a sorozatot, hátha a későbbiekben még sokat javul. Ez a rész, úgy 6/10.
pokerstars.hu – 1×01
2009. 02. 21. 19:44
1/10, pilot, sorozatok
Leszel az első hozzászóló?
pokerstars.hu – 1×01
(pokerstars.hu)
Azt hiszem a TV2 elérkezett élete legmélyebb pontjához, ugyanis ennél rosszabbat tőlük én még nem láttam. Rossz a Megasztár, meg a Megatánc, vagy rossz volt a Kiválasztott, de a pokerstars mind közül a legrosszabb. Mondanám, hogy a játék meggyalázása, de annyit én sem játszom. És őszintén szólva, kíváncsi vagyok, hogy a tévések miből gondolhatták, hogy ez működni fog.
Ugyanis mindenre fektettek hangsúlyt, csak arra nem, amire kellett volna. A show részében látszott a munka, hiszen halálunalmas effektek voltak, volt kisebb balhé, meg voltak “celebek”, csak éppen póker nem volt, s ezt eléggé hiányoltam. Itt most Novák Heni, Anettka, Nagy-Ő Anikó, Bódi Guszti, Janicsák István, meg Ibike, a veresegyházi asszonykórusból szerepelt. Inkább nem kommentálnám.
A kommentátori székben Korda Gyuri ült, akit a Sport adón egész értelmes embernek ismertem meg, erre most mindent aláás maga körül. Értelmetlen beszólásokkal, és felesleges mondatokkal volt elfoglalva folyamatosan. Balázs Klári fogadta a kiesőket, miközben Nacsa Olivér Kordának asszisztált, de szerintem jó ha háromszor megszólalt egész műsor alatt. A sztárokról még annyi, hogy szerintem a legtöbb örült, hogy megkapja a pénzét, aztán menne már haza.
Nem mondom, hogy legyenek profik, de az értelmetlen dolgokat nem kellene csinálni. Bódi Guszti annyit blöffölt, meg úgy játszott, hogy aki már nem teljesen kezdő, az kiröhögi, miközben néhány embernek nevetségesen nagy szerencséje volt. Bódi úr köré még kisebb show-t sikerült keríteni, miután az egyik szabály miatt kiakadt – mondjuk teljesen jogosan. Szerintem a műsor része volt ez is, csak kicsit fel akarták pörgeti a dolgokat.
A pókerről szinte a szabályokon kívül nem is szóltak semmit, pedig nem ártott volna. Egyszerűen a póker teljesen mellékes volt, s a ’sztárokon’ volt a hangsúly. Beszéltek bele a nagyvilágba, a partik úgy jöttek egymás után, hogy alig tudtam követni, s szerintem egy partit sem láthattunk végig. Folyamatosan ment a kommentálás, vagy Kordáék részéről, vagy a játékosoktól, esetleg mindkettő egyszerre.
Jaj-jaj, nekem ez nagyon nem jött be. Igénytelen, és szörnyű volt, egy sztárshow is lehetett volna. Idegesítő volt, nem a pókerről szólt, én meg azért kezdtem bele a nézésébe. Áh, ez nem nyert. Talán 1/10. Az egy is csak a kevéske póker miatt.
My Own Worst Enemy – 1×01
2009. 02. 20. 17:57
6/10, pilot, sorozatok
Leszel az első hozzászóló?
My Own Worst Enemy – 1×01
(My Own Worst Enemy)
Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez tetszett, vagy nem tetszett. Ugyanis voltak jó pillanatai, meg rosszak is. Azonban a szinte érdektelenség miatt a másodikra szavazok. Tulajdonképpen egy érdekes alapkoncepciót kapunk, azonban még sem sikerül teljesen érdekessé tenni. Olyan érzésem volt folyamatosan, hogy nagyon kevés részbe akarnak nagyon sok eseményt belesűríteni.
Nagyon gyorsan kapjuk a dolgokat, miközben a nyomozós, kémes részére nem nagyon marad idő. Az alapkoncepció annyi, hogy van egy ember Edward, aki valójában egy kém, azonban van egy másik személyisége is, Henry, egy átlagos ember nagy családdal, és akit kedvére kapcsolgathat be, vagy ki. Azonban ez a kapcsoló elromlik, és olyan pillanatokban vált át Henry-re, amikor nem kellene, például egy bevetés közepén.
Azonban Edward tud Henry-ről, míg ez fordítva nem igaz. Azonban végül Henry is rájön, hogy ő valójában két személy, és a két alteregó összedolgozik. A történet kissé kacifántos, de legalább van neki. A mellékszereplők többsége jó, és remélem a továbbiakban nem kezdik őket is boncolgatni. Ott a kopasz társ, aki ennyinek pont elég. Meg ugye ott van Henry felesége, és gyerekei, sőt még van egy főnökasszony is.
Azonban nagyon elkezdték kibontani ezt az alteregós dolgot, és nem tudom mit akarnak a továbbiakban ezzel kezdeni. Egy idő után idegesítő lesz ez a sok személyiség. Ami még nem nyerte meg a tetszésemet, az az ügy komolytalansága. Egyszerűen a semmibe veszik, és a néhány akció mellé nem sokat adnak, pedig a kémsztori is jó lehetne.
Ha egy jó koncepciót találnak, és az ügyet is komolyabbá teszik, akkor ez jó lesz. Nem hiszem, hogy folytatnám, de ki tudja. Ez a pilot úgy 6/10-et ér.
Egy makulátlan elme örök ragyogása
2009. 02. 17. 15:14
9/10, filmek, tv
Leszel az első hozzászóló?
Egy makulátlan elme örök ragyogása
(Eternal Sunshine of the Spotless Mind – 2004)
Kissé nehezen tudok bármit is írni a filmről, hiszen rendkívül kaotikus, s mindeközben különleges gondolatokat hoz fel, de valahogy az irányelveit még sem sikerült teljesen kifejteni, mégis egyszerre elgondolkodtató és elvarázsoló. Kevés szereplővel, képzelet, valóság és emlékek határán súrlódva, miközben az emlékekről mély gondolatokat kapunk, de még sem nyűgözött le annyira, mint kellett volna, vagy legalább tehette volna, bár meg kell említeni, hogy remek film.
Történet? Hm.. nehéz azt mondani, hogy tökéletes és érdekes, mert nem az. Bár nem is számít. Lényeg, hogy van egy pár, Joel és Clementine, de a lány elhatározza, hogy a szakításuk után törli az emlékeit Joelről. Ez meg is történik, és Joel is hasonló gondolatokat fogalmaz meg. A film igazából arról szól, hogy emlékezettörlés közben Joel emlékeiben milyen érzelmek és gondolatok játszódnak le, s hogy egyáltalán akarja-e az emléktörlést, s hogy az emlékei mennyire határozzák meg az embert.
Persze mindezt elég kaotikusan és káoszosan sikerült ábrázolni, de mindeközben nem esik annyira szét, hogy elveszteném a fonalat. Drámai, humoros és szürreális pillanatok váltják egymást, mondhatni zseniálisan. A mély gondolatokat egyértelműen az emlékezettörlés köré szövi, hiszen míg Joel fejében a dolgozók törlik az emlékeket, eközben velük is zajlik az élet…
Vajon érdemes eltörölni a rossz, és boldogtalan emlékeket? S egyáltalán lehet ez? Egyedi és érdekes témát vet fel, szerintem. A színészekről még meg kell emlékeznem, mivel Jim Carrey és Kate Winslet nagyot alakít, Carrey-t eddig más típusú szerepekben ismertük meg, de itt is megállja a helyét, míg Winslet kisasszony a szokásos profi munkát hozza. Valahogy a ‘mellék’ gondolatmenetet nem sikerült eléggé felépíteni, és valahogy a tanulsági rész nem volt túl erős.
Szerintem remek film, bár kissé nehezen emészthető. Szürreális, drámai és sötét humorral operáló. Mindenképpen meg kell néznem még egyszer, hogy kicsit többet is felfogjak. Megadom a 9/10 pontot.
“Mily boldog az, ki feddhetetlen.
A világ is feledi, ki elfeledte már.
Ez a makulátlan elme örök ragyogása!
Az ima meghallgatásra lel,
s a kívánság lemondásra.”
The Big Bang Theory – 2×15
2009. 02. 16. 14:43
videó
Leszel az első hozzászóló?
Muszáj megemlékeznem pár szóban a múlt heti (02. 09.) The Big Bang Theory részről.
Leonardhoz ugyanis ellátogatott az anyja, s ezzel rengeteg poént tudtak ellőni, Leonard gyerekkorától kezdve, az anya még Sheldonnal is barátságot kötött.
Emellett álljon a tovább mögött egy videó, úgy rögtön a kezdésnél az alábbi jelenetet ellőtték, s ezzel a résznek megadták az alaphangot.
Eredeti szám: Red Hot Chilli Peppers: Under The Bridge
Anthony Horowitz – Kígyófej
2009. 02. 15. 15:51
6/10, krimi, könyvek
Leszel az első hozzászóló?
Anthony Horowitz – Kígyófej
(Anthony Horowitz – Snakehead)
Alex Rider újra akcióba lép, azonban most sem akárhogyan. Egy újabb izgalmas és kalandos könyvben, és ezúttal még több titkot tud meg a múltjáról, és a szüleiről. De miközben egy kisebb akcióban dolgozik, belekeveredik a Skorpia legújabb világméretű akciójába, ahol már nem csak az ő élete a tét. Útját ezúttal is pusztítás jellemzi, ezúttal azonban segítőtársa is akad, a keresztapja személyében. (Talán kissé túl Harry Potter-es jellemvonás.)
Alex Rider személyét talán kevesen ismerik, mindenesetre a Kígyófej a sorozat 7. kötete, ahol már majdnem minden ki is derül. Folytatás persze van, a 7. kötetes sorozat túlzottan is Harry Potter-es lenne. Alex elvesztette a szüleit, és a nagybátyja halála után az MI6 folyamatosan felbéreli a tinédzser fiút, hogy kisebb-nagyobb akciókat hajtson végre nekik. Eközben egyre többet tud meg a múltjáról, míg most már minden kezd világosan derengeni előtte.
Alex ugyanis találkozik a keresztapjával, aki elég sokat elmond neki. S hogy hogyan is találkozik? Az előző kötet végén éppen az űrből pottyant le a Földre, s a Kígyófej ezzel kezdődik. Az ausztrál titkosszolgálat megkéri, hogy egy kisebb akcióban segítsen nekik, s cserébe a társa a keresztapja lesz. Persze a kisebb akcióból, jóval nagyobb terv lesz, és fél Ausztrália megsemmisül, ha Alex nem segít. Természetesen rengeteg kalandban és akcióban van része, és az olvasók is jól szórakozhatnak.
Nem mondom, hogy hibátlan könyv, de szórakoztat, és nálam ez a fő az ilyen könyvek esetében. A szereplők logikátlanul cselekszenek, és elég valószínűtlen dolgokat hajt végre Alex, azonban engem ez a legkevésbé sem tud zavarni. Thai-boksz mérkőzésben vesz részt, vagy éppen leszámol Ázsia legnagyobb bűnszervezetével? Nem baj, ha szórakoztatóan teszi. A szereplőket tekintve a legtöbb új személy, azonban előbukkan néhány rég nem látott jó barát is.
Nem is írom tovább, szórakoztató, izgalmas könyv, mindenféle világmegváltás nélkül. Tulajdonképpen jobban tudott szórakoztatni, mint az A balek, pedig az lényegesen komolyabb műnek íródott. Mindegy. A Kígyófej nekem 6/10. Az új könyv megjelenéséig talán el kellene olvasni a régebbi köteteket is.
Tudorok – 1. évad
2009. 02. 14. 19:13
8/10, sorozatok, spoiler, évadkritika
Leszel az első hozzászóló?
Tudorok – 1. évad
(The Tudors)
Azt kell mondanom, hogy a Showtime újra megnyert. Egy történelmi dráma, sok történelemmel, némi romantikával, kevés vallással, és érdekes történettel. VIII. Henrik király uralkodásának kezdetén sem volt egyszerű személyiség, és mindent a saját érdekeiben döntött el.
Tovább a teljes cikkre, amely már spoileres lehet »
Chuck – 1×01
2009. 02. 12. 18:52
7/10, pilot, sorozatok
Leszel az első hozzászóló?
Chuck – 1×01
(Chuck)
Egy újabb feelgood sorozat, némi akcióval? Minden bizonnyal. Ugyanis, határozottan kellemes kis sorozat ez (is), de valahogy nagyon hasonlít a Démonírtókhoz. Kénytelen vagyok a Reaper példáját elővenni, mert nagyon hasonlít a kettő. Mondjuk nem nagyon, csak az alapszituációban. Meg hangulatban, hiszen a fiatal főszereplők, a barátaik, a szerelmeik, illetve az akció nagyon hasonló hangulatot áraszt.
Van egy elég béna főszereplő, valami hihetetlen történik vele, és fontos dolgokat fog véghezvinni. Itt, a Chuck leginkább egy akciókomédiára fog hajazni, kellemes kémsztorival, és általános szereplőkkel. Van persze hugi, meg hugi pasija, meg legjobb barát, meg egy eyecandy társnő, akibe feltételezhetően szerelmes lesz.
Az alaptörténet annyi, hogy Chuck éli geek életét, azonban kap egy e-mailt, és a kormány összes titka a fejében landol, és szinte szuperszámítógép lesz. Hihetetlen, de igaz. Lesz itt akció, kémüldözés, feltételezhetően valamennyire paródia is, hiszen az egészet feelgood hangulat járja át, és valamiért működik az egész. Poénok jönnek, és általában el is találják őket.
Kapunk a vége felé majd valami átívelő történetet, és az egész izgalmassá válik. Legalábbis így képzelem el az egészet. Nem kell nagy dolgokra várni, inkább csak egy kellemes negyven percet szerezhet a sorozat, ha vevők vagyunk rá.
Kellemes koncepció, jó komédia, és némi akció. Ha nem veszik túl komolyan az egészet, akkor jó lesz. Ez így 7/10.
Star Wars: A klónok háborúja – 1×00-01
2009. 02. 09. 14:58
7,5/10, 7/10, DVD, filmek, pilot, sorozatok
Leszel az első hozzászóló?
Star Wars: A klónok háborúja
(Star Wars: The Clone Wars)
Az erőben már akkor zavart lehetett érezni, amikor a főcím elhangzott. Illetve csak el hangzott volna, mert a jól megszokott elúszó prológus helyett egyszerű narrátori helyzetjelentést kaptunk a filmre. Tulajdonképpen egybe írnék valamit a pilotfilmnek szánt animációs filmről, meg az első sorozatrészről is, ugyanis megérkezett Lucas legújabb Star Wars műve. A mozifilm ugyanis semmi olyat nem tudott adni, amit kellett volna.
Eltűnt az eredeti trilógia komolysága, és sokkal inkább az új trilógiára hajaz a film. Végülis ez nem (akkora) baj, hiszen aki élvezte az 1-2-3 részt, az ezt is fogja. A film valami bevezető szinten van a sorozathoz, de ennek ellenére önálló történetként is élvezhető. Már amennyire élvezhető. Ugyanis animációs filmről van szó, és az animációs filmek között mindenképpen jól szerepel, azonban a Star Wars filmekhez esélye sincs felérni.
Jó volt újra látni az ismert univerzumot, az ismert szereplőket, akik új alakokkal kiegészülve irtották tovább a szeparatisták gonosz droidseregét. Persze a dialógusok többségét Jar-Jar írhatta, hiszen az összes élvezhető szöveg a droidoknál van. Szolgáltatják a poénokat, amik ugyan nem igazán illenek az univerzumhoz, azért kellemes fellélegzést jelent az animációs sűrűjében. A droidok a poénokon kívül fontos szereplő szinten is szolgáltak, ugyanis annyi droidot láttunk, amennyit már rég. A jedik, illetve a klónok serege viszont harcol a rengeteg droid ellen, miközben némi történetet is meglengetnek.
A filmben, a történet szerint Dooku és gonosz tanítványa, Asajj Ventress ellop egy csecsemőt, méghozzá Jabba, a hutt fiát. A jedik persze ki akarják szabadítani, hiszen ez az egyetlen lehetőségük, hogy Jabba szövetségét elnyerjék. A gusztustalan hutt-bébi, bizonyos Büdöske, persze egy jól védett erődben van, szóval van néhány csatajelenet is.
Tulajdonképpen sok értelem nem volt benne, inkább csak néhány jól összevágott csatajelenet, és Obi-van nem túl sok szereplése, kombinálva Ahsoka Tano-val, aki Anakin tanítványa lesz. Anakin ekkor már lovag, tehát padavant már fogadhat, de nem hiszem, hogy túl sok kedve lenne hozzá, konkrétan én Ahsokát már az első megjelenése után ledöftem volna. Amellett, hogy rémesen gagyin ‘Skysrác’-nak nevezi szegény Skywalkert, még rémisztően fiatal és gyerekes is. Nem sikerült megkedvelni, de valaki biztosan szereti.
Mondjuk kíváncsi leszek, hogy a végén életben hagyják-e, mert azért erről már beszéltek volna 3. filmben. Emellett még szerepel egy hastáncosnak kinéző hutt, Ziro, akivel meg Amidala beszél. Azt már meg sem említem, hogy Lucas szinte szembeköpi Genndy Tartakovsky-t, tekintve, hogy Ventress a Tartakovsky-féle animációs sorozatban már meghalt, s az a mostani sorozat előtt játszódik.
Maga a sorozat már túllép a film szintjén, és sokkal komolyan vehetőbb, mint a film. Az első részben Yoda szerepel, aki egy bizonyos rendszert akar a szövetségesévé tenni (ha tippelnem kellene egy Toydarian rendszerről van szó), miközben Dooku is hasonló tervekkel van felszerelkezve. A pilot tulajdonképpen arról szól, hogy Yoda harcol Ventress csapatai ellen, akik meg akarják akadályozni, hogy beszéljen a rendszer vezetőjével. Nincs is ezzel gond, és egészen addig, amíg Ahsoka és Anakin nem szerepel.
Félek ez később máshogy lesz. A kivitelezést tekintve elég gyenge lett, s bár a játékokat übereli, azért nem hiszem, hogy a vásznon ez jól mutat. A karakterekre a baltával faragás jellemző, és Amidalát csak akkor ismertem fel, mikor már bemutatkozott. Ellenben a zenéje jól sikerült, változatos és hangulatos.
Jobb grafika, érdekesebb történet kellene a filmhez, míg a sorozatnál csak a grafika a gond. Talán még ki kellene nyírni Ahsokát, és remek lenne. A filmet mondjuk 7/10-re, míg az első sorozatrészt 7,5/10-re értékelném. Elfogult vagyok a Star Wars-szal kapcsolatban.
J. K. Rowling – Bogar bárd meséi
2009. 02. 08. 13:52
4/10, fantasy, könyvek
Leszel az első hozzászóló?
J. K. Rowling – Bogar bárd meséi
(J. K. Rowling – The Tales of Beedle the Bard)
Talán túl sokat vártam. Sőt, biztos, hogy túl sokat vártam. Bár nem vagyok benne biztos, hogy mit vártam. Csak az biztos, hogy mit kaptam: egy egyszerű mesekönyvet, néhány humoros megjegyzéssel és kisebb illusztrációkkal. Öt kellemes mesével a varázsvilág egy-egy eseményéről, azonban még sem olyanok, mint a ‘mugli’ mesék. Sokkal másabb stílusú és hangulatú történetek, ahol azonban a jó elnyeri jutalmát, de az odavezető út sokkal másabb.
Az öt mese különböző témájú, azonban egy valamiben azonosak: a varázsvilág kétségtelen jelenlétét hordozza magában. A varázsló és a pattogó fazék történetében megismerjük, hogy nem tudunk kibújni a kötelességeink elől, még ha nagyon akarjuk is. A szerencse színes szökőkútjában ráébredhetünk, hogy a boldogságot, és a szerencsét egyszerűbb elérni, mint gondoltuk, még ha az út nehéznek is tűnik.
A mágus szőrős szívében ráébredhetünk, hogy a szerelem őrültsége igazán hasznos és fontos mindenki számára. Nyiszi Nyuszi és a locsifecsi fatönk történetében megtudhatjuk, hogy olykor az emberi balgaság olyan dolgokhoz vezethet, ami csak újabb balgaságokat szül. A három testvér meséjét ugyan már ismerhetjük a Halál ereklyéiben, de itt újra elolvashatjuk, s megtaníthat minket arra, hogy a Halál elől kibújni nem lehet…
A mesék ugyan tanulságosak, és viccesek, néhol azonban úgy éreztem, hogy nem illene bele egy mesekönyvbe. Emellett nem túl hosszúak, nem nyújtanak akkor élményt, mint amekkorát várni lehetne. Ellenben Albus Dubledore megjegyzései határozottan színt visznek a történetek közé, és kellemesen humorosak. Fantasy-nek kissé túlzás sorolni, sokkal inkább egy mese.
Összességében nem a legjobb mesegyűjtemény, amit olvastam, de mégis kellemes felvidulást okozhat. Humoros megjegyzések, és hangulatos mesék szerepelnek a könyvben. Pontszámilag mondjuk 4/10.
Nerima Daikon Brothers
2009. 02. 07. 18:53
8/10, sorozatkritika, sorozatok
Leszel az első hozzászóló?
Nerima Daikon Brothers
Talán az egyik ‘belépős sorozatom’ a NDB. Egy igazán nagy musical-komédiáról van szó, sok-sok vicces baromsággal, poénnal, idegbajos szereplőkkel, némi pénzzel és politikával fűszerezve. Nézése közben ajánlott az agyat kikapcsolni, de akinek tetszik ez a stílus, az nagyon jól szórakozhat rajta.
A zenék remekül passzolnak a komédiához, és sokkal inkább musical, mint zenés sorozat, hiszen olykor a párbeszédek helyén is zene van, és aláfestik az egész történetet. Maguk a dalok önállóan is szórakoztatóak, ugyanolyan dallamra énekelnek különböző szöveget. Az egész sorozat alatt nem fordul elő sokféle dallam, de más szöveggel és szituációval hallani nagyon szórakoztató tud lenni.
Az idétlen karakterek az egészet sokkal színesebbé és vidámmá teszik, miközben a történet is halad előre a maga idétlenségével, és őrültségével. Tulajdonképpen az utolsó négy-öt rész függ egybe, a többi külön is taglalható, hiszen alapjában véve epizodikus történetről van szó. A végére kicsit feldobták az egészet egy átívelő szállal, s ez még több őrültségre tud okot adni. :)
A történet tulajdonképpen annyi, hogy van három jóbarát, Mako (aki lány), Hideki, illetve Ichiro. Mako Ichiro-ba szerelmes, míg Hide Mako-ba. Emellett közéjük lép még a panda, akiért viszont Ichiro rajong. Végül feltűnik Trükkös Yukika is, aki egy rendőrlány, viszont eléggé idegbajos is (mondjuk ő is szerelmes a pandába).
A három barát alkotja a Nerima Daikon Brothers (Nerimai Retkes Bratyók) együttest, és közös álmuk, hogy együtt felépítsék a nerimai stadiont, ahol együtt fognak koncertezni. A stadionra a pénzt retekültetésből akarják megszerezni, emellett akik velük valamilyen rosszat tettek, azokat ki akarják fosztani. A pénz mindennek a mozgatója, ezt jól el is játsszák mindig.
Folyton előlép a hitelező, akitől mindenki pénzt vesz fel, sőt a vége felé még némi politikai töltetet is kap, már csak a hatalomvágy kifigurázásból fakadóan is. Hiszen folyamatosan jelen van a társadalom, a rendszer kifigurázása, paródiája. A társadalomkritikus szemlélet, a paródia és a musical keverése miatt tudnám ajánlani mindenkinek, hiszen ha valakinek bejön az ilyesmi, az bizonyára élvezheti ezt és jót szórakozhat rajta.
A grafika sem rossz, kissé egyéni, de szerethető. A zenék, mint már említettem, nagyon jók, kevés dallamra vannak megszerkesztve, de mindenhol előtűnnek. Az opening és az ending is egy a kevés dallam közül, és emellett jó kis dalok, igazi vidám, szórakoztató hangulattal. Nekem nagyon tetszett, pontszámilag mondjuk 8/10. Megéri újranézni.
Blue Gender – 1×01-02
2009. 02. 06. 15:14
5/10, pilot, sorozatok
Leszel az első hozzászóló?
Blue Gender – 1×01-02
(Blue Gender)
Ez a sorozat nekem nem jött be annyira, mint kellett volna. Pedig érzem, hogy ez egy jó kis anime, de mégis, valahogy ez nekem túl nyers volt. Tartalmaz mély gondolatokat, érdekes, de nekem túl durva volt az egész. Az első két rész nem tudott meggyőzni, pedig megérné végignézni, mert jó sorozat. Mindegy, úgy vagyok vele mint a Skins-szel. Jó sorozat, még sem jött be.
Rég láttam már első (két) részben ennyi halált (és vért), s ez nem tudott meggyőzni. Valamikor 2031 körül járunk, és főhősünk Yuji, egy 18 éves fiú, akit azonban 2009-ben elaltattak (hibernáltak?), és nem is ébresztették fel őt csak 2031-ben. Ekkor azonban arra kell rádöbbennie, hogy a világ kissé megváltozott. A világot ellepték a Blue-k, hatalmas bogarak, akik szervetlen anyagokkal táplálkoznak, és folyamatosan erősödnek, így szinte semmi esély ellenük.
Gondolom nem sokan élték túl a bogárinváziót, de az első két részből ez még nem derült ki. Azonban a történet mellé megkapjuk a hibernálós közhelyeket, így például a dühkitöréseket a világmegváltozásáról, meg ilyesmiket. A főszereplő kissé őrült, de ez a karaktere, s a hibernálás miatt ez egyértelmű. Legszívesebben lelőném, aztán folytatnám a sorozatot a főszereplőlánnyal.
Ugyanis van kis csapat, bár gondolom hamar meghalnak és csak a lány éli túl Yuji-val. Sőt, talán még szerelem is lesz. Meg ahogy az endinget, meg egy apró jelenetet nézve lesz meztelenkedés is itt-ott, bár csak aláfestésként. Emellett van rengeteg gyilkosság, és vér, s nekem már túl sok volt. Hullanak az ember, mint a legyek, és ezt erősen feleslegesnek éreztem. Ami az Elfen Lied-ben még reális volt, az itt durva.
Nekem annyira nem jött be, túl brutális, és idegesítő volt, bár minden bizonnyal lesznek benne mély gondolatok (talán előhozzák, a “miért pusztult el a Föld” témát is), de valamiért engem nem nyert meg. Talán 5/10.
